Guru Dev - Tmeditacio.hu
TM
14 perc olvasási idő
2020.02.19.

Maharishi, mesteréről, Guru Devről beszél ‐ 1961

Guru Dev élete nagyszerű volt, arra mindnyájan nagyon büszkék vagyunk. Guru Dev megtette értünk, hogy átment mindazokon a nehézségeken, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az ember megvalósítsa az élet legmagasabb célját. Meglepő, hogy egy kilencéves gyerek elhagyja otthonát és elmegy a Himalájába azért, hogy Istent keresse. Ő egy jó családban született és nevelkedett, egy mindenki által tiszteletben tartott családban. Egy este eltűnt otthonról. A Gangesz partján vezetett útja. Hogy miért ment és hová ment, ezen nem sokat gondolkodott. Mennyi intelligenciája van egy kilencéves gyereknek? Négy évébe telt mire a Gangesz partján haladva, elérte Uttár Kasit. Egyetlen cél lebegett előtte, hogy találjon magának egy jó gurut. Ez volt a célja. Ez a kilencéves gyerek feltételekhez kötötte, hogy ki lehet a guruja. Három feltétele volt. Az első, hogy a gurunak megvilágosodott embernek kell lennie. De vajon, hogyan deríti ki, hogy megvilágosodott -e valaki? A legalapvetőbb feltétele az volt, hogy egy guru nem lehet mérges. A düh hiánya volt az első feltétel. A másik az volt, hogy egész életét cölibátusban kellett, hogy töltse. Tehát, nem lehetett házas ember. A harmadik feltétele pedig az volt, hogy a gurunak vonzónak kellett lennie számára, hogy úgy érezze, át akarja adni magát a guru lábaihoz. Azt akarta, hogy a guru ilyen belső érzést keltse benne. E három feltétellel keresve guruját indult el Guru Dev otthonról, kilencéves korában. Hogy merre ment, az nem tudni, de eljutott a Himalájába. Tizenhárom éves korában érkezett Uttár Kasiba és ott teljesen átadta magát gurujának. Sok apró esemény volt, ami útközben történt, de ezekben most nem mélyedünk el. Arrafelé közismert volt egy híres szent. Indiában azokat a szenteket, akik narancssárga ruhát viselnek szanjászinak hívják.

A szanjásziknak nem megengedett, hogy tűzzel foglalkozzanak, hogy tüzet rakjanak, ezért ők nem főznek magukra. Vagy mások főznek nekik, vagy elmennek a faluba alamizsnát kérni. Élt ott egy híres szent. Guru Dev elment hozzá és bekopogtatott az ajtaján. Amikor a szent kijött, Guru Dev megkérdezte őt, hogy kaphat-­‐‑e tőle tüzet. A szent erre nagyon mérges lett. Azt mondta: ”tüzet akarsz tőlem? Én szanjászi vagyok. Nem tudod, hogy ez mit jelent? Miért zaklatnak minket ilyen otthonról elkóborolt gyerekek? Honnan lenne egy szanjászinál tűz? Tőlem akarsz tüzet kérni?” A szentből előtört a felháborodás tüze. Guru Dev csendesen ezt felelte: ”ha nincsen nálad tűz, akkor honnan jött az elő?”Aztán úgy döntött, tovább áll. Guru Dev egyszerűen tudatta a szenttel, hogy még sok a tűz benne. Ez a kilencéves, eszes kisfiú ellenőrizni akarta guruját, mert úgy gondolta, hogy egy gurut próbára kell tenni. Ellenőrizni kell, hogy a guru mérgessé válik-e, ha mond rá valamit az ember. Ha nem válik mérgessé, akkor ő megfelel. A szent egyből lenyugodott, azonnal kihunyt benne a tűz. Azt mondta, hogy ”nem számít, ezek csak az elme különböző minőségei, de a lélek mindig ugyanaz. Ne törődj ezzel, az elme néha ilyen, néha olyan!”

Guru Dev erre azt mondta, hogy ”igen, az néha lángba borul.” A szentre nagy hatással volt a fiatal fiú intelligenciája. Viszont a fiúra nem volt nagy hatással a szent, ezért tovább állt.

Sok, ehhez hasonló esemény történt. Kb. tizenhárom éves korában érte el Uttar Kasit (Szentek Völgye) és ott teljesen átadta magát mestere lábainál. Ez a szent Szvámi Krisnanand Szaraszvati volt. Neki igen sok tanítványa volt. Ők a jógát gyakorolták, a Hatha‑jógát, a Rádzsa‑jógát és a Mantra‑jógát. Sok tanítvány volt ott és ők a saját jógagyakorlataikkal voltak elfoglalva.


Történetesen, Guru Dev volt a legfiatalabb köztük. Nagyon szokatlan jelenség volt, hogy a mester legtöbbet a legfiatalabb tanítvánnyal foglalkozik, aki csak tizenhárom vagy tizennégy éves volt, miközben voltak ott harminc, negyven, ötven és hatvanévesek is, akik már hosszú évek óta éltek az asramban. Egy este azt mondta a mester Guru Devnek: ”holnap reggel, mindenki jelenlétében, majd úgy teszek, mintha valami hibát találnék benned, és felszólítalak, hogy hagyd el az asramot. Majd megkérek valakit, hogy vigyen el téged egy barlangba, ami kb. három kilométerre van innen. De te ne törődj azzal, hogy elküldelek innen. Ezt mindenképpen meg kell tennem, mert te vagy a legfiatalabb és ezért nem adhatok neked olyan haladó jóga gyakorlatokat, amelyeket a többiek még nem érdemeltek ki. Ezt kell, hogy tegyem”. A következő reggel a szent így is tett, ráfogta a fiúra, hogy valami csínytevést követett el és felszólította, hogy hagyja el az asramot. Megkérte a többieket, hogy kísérjék el őt a három kilométerre lévő barlangba. Guru Devnek hetente egyszer, csütörtökönként kellett visszajárnia. Ott töltötte az éjszakát, majd pénteken ismét elhagyta az asramot.

Valójában ezekben az asramokban is emberek élnek. A mester pedig olyan, mint az óceán, vagy mint egy tó, amely teli van vízzel. A víznek nincs tendenciája sem arra, hogy elfolyjon, sem pedig, hogy egy helyben maradjon. A mester egyszerűen teli, mint az óceán. Ha bárki a vizet a saját területére szeretné eljuttatni, akkor egyszerűen csak ki kell építenie a kapcsolatot, a víz pedig kész az áramlásra. Ha az ember nem hozza létre a kapcsolatot, akkor a víz nem tud folyni. Ha viszont kiépült a kapcsolat, akkor a víz nem áll ellent, az elkezd folyni. Azok tehát, akik kommunikálnak a mester elméjével, természetesen hozzájutnak ahhoz, ami az ő kozmikus elméjében van. Azok, akik nem képesek a mester elméjével kommunikálni, természetesen nem lesznek hatékonyak az eredmények elérésében.

Kb. két‑három év elteltével egy nap a mester azt mondta egy idős tanítványának, Jóganandának: ”Jógananda, el akarok menni a barlanghoz, szeretnék eltölteni ott egy pár napot csendben. Menj el a Brahmacsárihoz és kérdezd meg tőle, hogy van‑e szabad hely a számomra”. Jóganandát megkérte mestere, hogy szóljon a legfiatalabb Brahmacsárinak, hogy nézzen körül a környéken, hiszen ő él ott. Jógananda elment oda és elmondta Guru Devnek, hogy a mester szeretne eljönni és, hogy megkérte őt, nézzen körül, melyik lenne a legjobb hely a mestere számára. Guru Dev elnézést kért és azt mondta, hogy már nincsen hely a mester számára. ”Itt nincsen több hely neki” – mondta Guru Dev. Jógananda nem tudta elviselni ezeket a szavakat a Brahmacsáritól. ”Ilyenné váltál ennyi idő alatt, azért mert távol laksz tőlünk?”‑ kérdezte. ”Annyira makacs lettél, hogy visszautasítod a mester elszállásolását?” Guru Dev azt mondta erre: ”Jógananda, te idősebb vagy mint én és ezért tisztellek is téged, minden csodálatom a tiéd. Te most azonban csupán egy hírvivő vagy.

Hoztál nekem egy üzenetet a mestertől. Kérlek, hogy mint egyszerű hírvivő, add át neki azt, amit mondtam.” Figyeljünk ezekre a szavakra, nagy jelentőségük van, majd később meglátjuk. A legfiatalabb tanítvány elméjének élessége zavart keltett a legidősebb tanítvány, Jógananda elméjében. Visszatért és elmesélte a többieknek, hogy úgy tűnik, Brahmacsáridzsi nagyon makacs és elborult az elméje. Azt mondta: ”olyan dolgot mondott, amit egyszerűen nem ismételhetek meg előttetek.” Mindenki kíváncsivá vált, hogy mi történt. Erre ezt mondta: ”a Brahmacsári azt állítja, hogy nincs ott hely. Pedig a saját szememmel láttam, üres barlangokat mindenfelé.” Az asramban ekkor mindenki a Brahmacsári ellen fordult. Mindenki azt mondta, hogy foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, mert elviselhetetlen, hogy a mestert bárki inzultálja. A következő csütörtök este, amikor Guru Dev megérkezett, mindenki a mester körül ült. Amikor Guru Dev belépett, azzal vádolták meg, hogy megsértette a mestert. Guru Dev mind mindig, egyszerűen, alázatosan, kellő távolságra a mestertől, leült. Ekkor valaki feltette a kérdést a mesternek: ”milyen büntetés jár annak a tanítványnak, aki megsérti a gurut? Hogyan szabadulhat meg ettől a bűntől?”

A büntetés mindig arra való, hogy az ember megszabaduljon attól a bűntől, amit elkövetett. Nagy csend lett ekkor. A mester a Brahmacsárira nézett és megkérdezte őt:”te mit szólsz ehhez? Lehet, hogy ezek az emberek nem értették meg az üzenetet, amit

Jóganandával küldtél. Mondd el nekik, hogy értetted azt.” Guru Dev azt felelte: ”ha tudtam volna, hogy ezeknek az embereknek küldöm az üzenetet, akkor azt más szavakkal mondtam volna el. Én azt hittem, hogy a mesternek küldök üzenetet. Ha a többiek szeretnék ezt megérteni, akkor ez nagyon egyszerű. Azon a napon, amikor először beléptem ebbe az asramba, létem egészét, teljes mértékben mesterem lábai elé vetettem. Testem minden rostja, minden atomja a mester létével van feltöltődve. Nem maradt hely,amit fel tudnék ajánlani többé. Ha tudtam volna, hogy valamikor majd szükség lesz még helyre a mester számára, akkor létem egy zugában megőriztem volna egy kicsit abból.” Az asramban összegyűltek előtt ekkor hirtelen minden világossá vált. Micsoda odaadása volt ennek a fiúnak a mester felé! Ez volt az, ami Guru Dev számára lehetővé tette, hogy olyan nagy eredményeket érjen el, hogy annak dicsőségét most az egész világ élvezheti. Ezt a technikát gyakorolta: teljes odaadás a mester lábánál, olyan szinten, hogy bármi is legyen a kérdés, bármiről is legyen szó, a teljes odaadás állapota dominált. Azzal folytatta mondandóját, hogy a guru nem a földből vagy a kőből épült barlangban él, nem a téglából és a malterból készült házban, hanem az ember szívében. ”Ő már ott él a szívemben” – mondta ”nem maradt semmilyen hely üresen, amit fel tudnék ajánlani”. Ebben a teljességben élt ő. Guru Dev tizenkét-tizenhárom éven át maradt mesterével, azután elvonult a Himalája mélyére, majd Közép‑India sűrű erdeibe ment. Mindig távol élt az emberektől. Távol a népességtől, sűrű erdőkben töltötte el Guru Dev életének sok‑sok évét. Ezek olyan sűrű erdők voltak, hogy még a napfény sem jutott el a földre. Guru Dev ismeretlen volt az emberek számára,azonban India sorsában és annak szentjeinek szemében nagy szerepe volt. Így élt hetvenegy éves koráig. Kilenctől hetvenegy éves koráig ilyen remete életet élt. Minden emberi kapcsolattól teljesen elszigetelten élt. Rengeteg történet szól Guru Devről.

Akkoriban, Közép‑Indiában sok kisebb állam volt. Guru Dev élete nagy részét az államokat egymástól elválasztó erdőkben élte. Az erdő két fele más‑más államhoz tartozott. Előfordult, hogy egy földműves vagy pásztor szólt a környékbelieknek, hogy látott egy nagyszerű, megvilágosodott szentet. A szamádhiból Guru Dev egész léte nagy fénnyel tündökölt. Ezt nem volt képes elrejteni. Ha valaki látta őt, akkor ezt elmondta több száz embernek. Ezek pedig mentek, hogy megnézzék őt, de addigra Guru Dev már nem volt ott, hanem az erdőn keresztül átment a másik államba. A hercegek szinte üldözték Guru Devet csupán azért, hogy áldásában részesüljenek azon keresztül, hogy Guru Dev rájuk néz, hogy látja őket. Indiában azt mondják, hogy aki találkozik egy nagy szenttel, az a megvilágosodott lélek pillantásának hatására megtisztul. Guru Dev így élt állandóan.

A Sankaracsárjáknak központjaik vannak. Indiában négy Sankaracsárja székhely van. A Sankaracsárja, a hindu vallás vezetője. Ugyanúgy, mint a Pápa a katolikusoknál, a Sankaracsárja is a hindu vallás vezetője. Benne olvadnak egybe a hindu vallás különböző csoportjainak, hitvallásainak nézeteltérései. A Sankaracsárja a közös nevező mindenki számára.

A Sankaracsárja filozófiája a Védanta, a Védanta filozófia. Ez a meditáció, a Védanta filozófia tanításának közvetlen megtapasztalása. Ahogy a minap elmondtam, a Védanta filozófia lényege, hogy létezik egy végső valóság, ami a transzcendentális, abszolút tudat.Ez mindent áthat. A világ jelenségeinek egyetlen formája vagy szférája sem más, mint az abszolút természetű, nem megnyilvánult tiszta tudat kifejeződésének valamilyen foka. Ez az én önvalóm, a te önvalód, és ez minden. Ez az egység, a sokféleség területén. A Védanta elve, hogy minden tiszta boldogság, beleértve önmagamat is. Nem arról van szó, hogy ez vagyok én, minden más meg a tiszta boldogság. Nem. Minden, beleértve saját magamat is, tiszta boldogság, minden az. Ez az egység elve. A világról pedig azt mondja a Védanta, hogy az csupán egy jelenség(maja). A Védanta tudomásul veszi, elfogadja a három állapot, az ébrenlét, az álmodás és a mélyalvás létezését. Azonban, ezek a relatív állapotok a lét abszolút állapotából jöttek létre. Ez a Sankaracsárja filozófiája. De most nem kell a Sankaracsárja hagyományba túl mélyen belemenni, majd máskor beszélek erről. Kb. kétezer ötszáz évvel ezelőtt az első Sankaracsárja négy székhelyet alapított: egyet északon, Dzsjótir Mátban, a Himalájában, egyet délen, Sringerimátban, Májszúr mellett, egyet keleten, közel Purihoz, Kalkutta mellett, egyet pedig nyugaton, India legnyugatibb részén, Dvarka közelében. Ez a Dvarka Pít. Ez a Sankaracsárja négy székhelye. A Sankaracsárja északi posztja a Himalájában százhatvanöt éven át betöltetlen volt. Ez idő alatt történt, hogy Mohamed uralkodása széthullott, aztán bejöttek a britek és állandó káosz uralkodott, kb. százhatvan éven, át kb. nyolcvan évvel ezelőttig. A Sankaracsárja pozíciója betöltetlen volt, ezt a nagyszerű trónt senki sem foglalta el. A közélet minden öntudatos vezetőjét és a nagy szenteket is foglalkoztatta a Sankaracsárja pozíció betöltetlensége. Országos konferenciákat tartottak azzal a céllal, hogy Sankaracsarját válasszanak. A szentek magasabb köreiben tudtak Guru Devről és elhatározták, hogy megtalálják őt, legyen bárhol is. Úgy szól a történet, hogy húsz éven át kellett őt rábeszélni arra, hogy végül is elfogadja a Sankaracsárja pozícióját. Ez azért volt, mert élete teljesen mentes volt az aktivitástól. Guru Dev a szanjászi élet, a remete élet legmagasabb ideálját élte. Végül is, húsz év rábeszélés után, hetvenegy éves korában, 1941‑ben felszentelték őt Sankaracsarjává. A Sankarcsarja önmagában is egy nagy intézményt jelent. Több száz ember veszi őt körül. Rengetegen vannak körülötte állandóan. Viszont Guru Dev élete, azt megelőzően teljes csendben telt. Amikor Sankaracsarjává vált, akkor nagy kíséret vette őt körül. Mindig nagy szertartás kísérte, amikor ment valahová. Az egyik ilyen alkalommal láttam meg őt. Ahogy először megláttam, azt mondtam: ’igen megvan, megtaláltam őt’. Ez villant át rajtam és akkor teljesen át is adtam magam neki. Kb. két évet vett igénybe, hogy olyan módon adjam át neki magam, ami megfelelőnek mondható. Onnantól kezdve pedig az élet valódi, tiszta boldogsággal teli volt. Sankaracsárjaként nagy előszeretettel beszélt az első Sankaracsárja intellektusáról és Buddha szívéről, Buddha szerető, meleg szívéről és Sankara nagyszerű intellektusáról. Ilyen volt Guru Dev egyénisége. Ő nem ment bele túl mélyen a filozófiai értekezések részleteibe, hanem az élet egyszerű igazságairól beszélt. Ezek az egyszerű dolgok, azonban egyből utat találtak az ember szívébe.

Elmesélték nekem, hogy a találkozókat az esős napok kivételével a szabad ég alatt tartották. A szabad ég alatt zajló találkozókon nyolc, tizenkét, tizenhat vagy akár húsz nagy hangszóró is volt, hogy ötvenezer, százezer ember halhassa Guru Dev esti beszédeit. Ő soha nem beszélt többet harminc‑negyven percnél. Negyven percig tartott a leghosszabb beszéde. Azonban minden szava rendkívül erőteljes volt, az elért az emberhez, meggyőző volt. Azoknak az élete, akik látták őt, teljesen új fordulatot vett. Bármi is volt a tudatalattijukban elrejtve, az a felszínre jött, amikor meghallották Guru Dev beszédét. Meggyőződéses ateisták alakultak át. Ez nem Guru Dev logikájának vagy egy olyan ismeretlen dolog felfedésének köszönhetően történt meg, amelyről korábban nem tudtak, hanem az igazságnak köszönhetően, ami nagyon egyszerű szavakban került kifejezésre. Guru Dev szavai olyan életerőt hordoztak magukban, hogy átalakították az embert. Ha egy autó nem messze haladt el attól a helytől, ahol Guru Dev beszélt és a sofőr meghallott néhány szót, akkor azonnal lefékezett és megállt, hogy figyeljen. Emellett egyszerűen nem lehetett elmenni. Ilyen vonzereje volt Guru Dev szavainak. Ennyire egyszerű volt Guru Dev és ennyire mélyről jöttek a gondolatai. Ez egyaránt vonzotta a gyerekeket és az időseket is. Az ötven vagy százezer ember között még a légy zümmögése is hallható volt. Ő előtte általában valamilyen híres, tanult észak‑indiai pandit beszélt. Ezek a panditok mindig a Sankaracsarjával vannak. Ez egy szokás. Egy‑két híres asztrológus volt még jelen és a Védanta, a Jóga híres professzorai. Ilyen emberek járnak a Sankaracsarjával együtt. Guru Dev előtt ezek a nagy, intellektuálisan fejlett emberek szoktak beszélni. Volt aki egy órát beszélt, volt aki csak félórát. Nagy különbség volt aközött, ahogy ezek az emberek beszéltek, és amit Guru Dev mondott. A bevezetésekre mindig hatalmas tömeg gyűlt össze. Az emberek tőle akarták megkapni a bevezetést. Rengetegen voltak. Akik átélték azokat a napokat, nagyon szerencsések voltak. Azok, akik láttak engem abban a légkörben, tudják hogyan virradt fel Guru Dev kegye.

Amikor pedig hallanak arról, hogy mi történik itt, errefelé, akkor azt mondják, hogy ”ez nem is meglepő, hiszen ő részesült Guru Dev kegyében”. Ez nem más, mint Guru Dev kegye. Guru Dev kegyén kívül nekem semmim sincs. Ha pedig Isten is úgy akarja, akkor ezt az egész világ élvezni fogja.

Mi tehát szerencsések vagyunk, mindannyian nagyon szerencsések vagytok, hogy megkaptátok Guru Dev kegyét, ilyen messze Indiától. Ez az áldás tehát itt van. Azt csupán meg kell osztanunk embertársainkkal. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy átadjuk ezt a meditációt minden embernek minden olyan módon, ahogy csak lehetséges. Ha mindazok, akikkel eddig találkoztam valóban együttműködnének, akkor az egész világ feltöltődhetne az emberi élet magasztos lényegiségével. Az emberiség egyenesen isteniséggé fog változni. Látjuk Guru Dev életét, látjuk, hogy milyen az, amikor Isten ott van az ember életében. Ő telítve volt az Isteniséggel. Ez az én erőm és ezt kell nektek is éreznetek magatokban. Ez egy rendkívül nagy erő, bölcsesség és tiszta boldogság. Ez egy pár információ volt Guru Devről. 


Jai Guru Dev

Megosztás Facebookon

Mi a Transzcendentális Meditáció?

A Transzcendentális Meditáció (TM) tudományosan igazolt egyszerű, természetes, stresszoldó, mentális technika. A TM-et bárki könnyedén és rövid idő alatt képes megtanulni, azonban elsajátításához jól képzett tanárra van szükség.

Szélesítse tudását hírleveleinkkel!

Érdekességek, újdonságok és gyakori témák a Transzcendentális Meditációval kapcsolatban, kiegészítve olyan írásokkal, amik segítik az élet különböző területén nagyobb hatékonyságot elérni.